A kikapcsolódni vágyók zenét hallgatnak, kirándulnak, meditálnak vagy szórakozni mennek. Én rajzolok, vagy festek, és mindezt egyszerre élem át. A legnagyobb pihenés, a legizgalmasabb kirándulás. Ebből talán kiderül, hogy ez a fajta tevékenység öncélú, egyfajta szükséglet, mely kiemel a mindennapok egyhangúságából, megállít és segít elcsendesedni, befelé figyelni. Ezért érzelmileg erősen kötődök a képeimhez, ritkán válok meg tőlük és ritkán állítom ki őket.
1999-ben, mintegy „véletlenül” került a kezembe festék és ecset. – Ha van ilyen véletlen. – Akkora élmény volt, hogy azóta le se tettem. Szabadidőm jelentős részét töltöm rajzolással, festéssel.
Sokféle technikával dolgozom, de valamiért a pasztell a legkedvesebb. Nem tudom rá a magyarázatot, de ezzel az anyaggal vagyok a legközelebbi rokonságban. Érdekel a fény és árnyék játéka, az ellentétes színek egymásra hatása, emberek, ellesett pillanatok, hangulatok. Mindig más. Szeretek játszani, kísérletezni, de úgy, hogy mindig közel maradjak a természethez.
Mindig Veszprémben éltem, de csak az óta látom igazán szépségeit, mióta rajzolok. Erős szálak fűznek a városhoz, amit tükröznek talán a képek is.